2020. július 9.
Magyarország (matematikai) esélyei a koronavírus terjedése szempontjából

Magyarország (matematikai) esélyei a koronavírus terjedése szempontjából

A rövid válasz: rajtunk múlik. A hosszabb? Pár héten belül eldől.

Matematikailag most még juthatunk Olaszország sorsára, de akár lehetünk Európa Tajvanja is, ahol szinte teljesen megfékezték a járványt néhány határozott intézkedéssel. De leginkább a kettő közötti állapot valószínűsíthető. Jó esetben a megbetegedések legalsó tartományában fogunk mozogni.

 

A siker a lakosság kezében
Abban, hogy melyik lesz, erős a kormányzati felelősség, de hasonlóan erős a lakossági is. Sőt, utóbbi fog dönteni. A kormány egy ilyen folyamatot soha nem tud 100%-ban kézben tartani. Ha meg tudta volna tenni, akkor nem utazott volna ki senki Olaszországba és Ausztriába síelni (ezt nehéz kontrollálni, mert sok tízezer ember közül mindig van, aki kihasználja a kiskapukat). Nem engedte volna be az iráni diákokat az iráni újév ünnep után (mondjuk ez utóbbit épp meg tudta volna tenni), és a kommunikációjában minél előbb arra irányult volna, hogy kerüljük a társas érintkezéseket, maradjunk otthon. Sajnos minden fáziskéséssel történt, de még nincs tragédia.

 

A lassú döntések most végzetesek
Olaszország, Irán és Dél-Korea a semmiből nagyjából egy hónap alatt jutott el sok ezer megbetegedésig és sokszázas-ezres nagyságrendű halálesetig. Ennek az volt az oka, hogy mindig pár nappal vagy héttel lassabban születtek olyan határozott intézkedések, amelyek elejét vehették volna a vírus gyorsabb terjedésének. A liberális Európa nem nagyon van felkészülve olyan szituációkra, amikor az ember szabadságot korlátozó lépéseket kell megtenni, ezért a politikusok vonakodnak igazán határozott kézzel és vizionáriusan irányítani ilyen folyamatokat, amelyeket leginkább csírájukban kellene elfojtani, miképp Tajvanban tették. Ott az első esetek után nullára szorították a társas érintkezéseket, megszüntették az utazásokat, minden beutazót karanténba helyeztek, és azonnal megvizsgálták, hogy kikkel állhattak kapcsolatban, majd őket is karanténba helyezték.

 

 

 

Sikertörténetek márpedig léteznek
Szingapúr és Hong Kong is csírájában fojtotta el a vírus terjedését Tajvan mellett. Ők a 2003-as SARS során megtanulták, mit kell tenni. Azok az országok, ahol megugrottak a megbetegedések száma nem tanultak ezekből az esetekből. Pedig Dél-Korea és Irán társadalmi berendezkedése megengedte volna a drasztikus lépéseket, miképp Kínában is pár hét után ez megtörtént. Ez utóbbi országok tehát nem voltak felkészülve egy ilyen eset kezelésére. Magyarország és Európa azonban már látták, hogy mi történik egyes országokban, tanulhattak volna a SARS esettanulmányokból is, így több idejük lett volna intézkedési terveket kidolgozni. Hogy mit dolgoztak ki? Ezt már homályosan látjuk, de a következő hetekben világosabban is látjuk majd.

 

Magyarország még bármelyik irányba elindulhat, a siker már nem a kormányon múlik
Ha a megbetegedések élvonalában található országokat kivesszük a fenti ábrából, akkor Magyarország nem tűnik a legveszélyeztetettebb országnak matematikailag, igaz, jelen ábra kialakításakor még nem álltak rendelkezésre értékelhető historikus adatok hazánkról. Akár a megbetegedések alsó tartományában is lehetünk, és maradhatunk még, bár a következő hetekben látványosan is emelkedhet a megbetegedések száma. Nálunk később kezdődött a folyamat, mint máshol, ami segíthet, de ez bármikor változhat valamilyen most még nem ismert tényező hatására.

 

 

Eddig feltehetően gazdasági és felkészülési okai voltak is annak, hogy nem Európa és a világ élvonalában voltunk egyes intézkedéseket tekintve. Gazdasági oldalról bizonyára mérlegeltük, hogy – ha mondjuk – egy hónappal hosszabb az idő, amikor leállítunk bizonyos gazdasági funkciókat, akkor nagyobb a gazdasági kiesés és a GDP lassulása erőteljesebb lehet. Ezért mindig a vélt helyzettel arányos intézkedéseket hoztunk, és nem a hetekkel későbbi állapothoz mértük az intézkedéseket. A gazdasági lassulástól, károktól való félelmek feltehetően lassították a határozott lépéseket, amelyek ma már természetesnek tűnnek. Az operatív törzs éppen mindig annyit tett, mint ami az adott helyzetben az adott információk alapján elvárhatónak tűnt. A kulcs tehát ismét az, hogy a lakosság mit tesz.

 

A józan ész jó tanácsadó
Ilyenkor azonban a logika azt sugallja, hogy az átlagos intézkedések nem teljesen elegendőek. Mindig egy vagy két vagy akár több lépéssel előre kell gondolkodni, hiszen amikor 20 beteget mutatnak a statisztikák, akkor valójában már 200 beteg van és több ezer a betegséget hordozó, aki viszont nem tud arról, hogy beteg, de napi szinten tucatnyi emberrel, azaz tízezres nagyságrendű megfertőzhető személlyel érintkezik.  Minden nap. Ez bármikor berobbanthatja a megbetegedők számát. Ha szerencsénk van, akkor nem.  A szerencsén túl pedig azon múlik, hogy a lakosság mennyire képes önmegtartóztatásra. Amikor olyan történeteket hall az ember, hogy valaki terhesen megy síelni Olaszországba, akkor felforr a vér. Vagy amikor a szupermarketben azon nevetgélnek, hogy milyen hülyék az emberek, hogy betáraznak élelmiszerből.

 

A józan ész korlátos a lakosság esetében is
Ahogy az utcákat elnéztük az elmúlt hetekben, eddig annyira nem voltunk óvatosak. Nem lehetett érezni a milánói kihaltságot, az éttermek tele, a szupermarketek tele, védőmaszk vagy akár csak szájmaszk elvétve, csupán az emberek töredékén. Ahogy a btl.hu hasábjain egy biotechnológiai cég tulajdonosával készített interjúban már két hete is olvashattuk, el vagyunk késve, és noha nemzetközi szinten vannak azért biztató jelek a vírus elleni védekezésre való felkészülésben, és pánikra nincs ok, a világnak és Magyarországnak gyorsabban és határozottabban kellene lépnie. De leginkább az embereknek kell lépni, és együtt mozogni egy irányban. A megelőzés irányában.

 

Ne várjunk tökéletességet, ha mi magunk sem vagyunk azok
Felkészülésben persze nyilván nem gyerekjáték egy iskolabezárást menedzselni. A hibák eddigi mértéke emberi dolog. Akik azt támadják, hogy a János kórházban védőfelszerelés nélküli vizsgáltak, vagy hogy a határellenőrzést túlságosan „segítőkészen” végezte a rendőr vagy hogy először csak az egyetemek számára deklarálták az otthoni tanulást, majd csak egy nappal később terjesztették ezt ki, azoknak látnia kellene, hogy viszont hány kórházban léptek helyesen, mennyi rendőr végzi tökéletesen a munkáját. Mert bizonyára ők vannak többségben, és nem a hibázók. Különben nem itt tartanánk. Kisebb megingásokat leszámítva alapjában véve jó irányban haladtak a folyamatok a szigorítás felé. Alapvetően a helyes az intézkedések iránya, és még épp a határon vagyunk, hogy akár viszonylag gyorsan visszaszorítható legyen a koronavírus terjedése, de az is elképzelhető, hogy sajnos hamarosan kiszabadul a szellem a palackból. Olaszországban egy hónappal ezelőtt épp ugyanolyan számok érkeztek, mint most Magyarországon.

Kis szerencsével és nagy önkontrollal még meg is úszhatjuk. Ez főleg rajtunk fog múlni most is, és most már, és nem a kormányon. De a kormány felelőssége is nagy. Most már a intézkedések betartatásában.

 

Megosztás