2020. október 22.
Dobó Kata: El a kezekkel a papámtól!

Dobó Kata: El a kezekkel a papámtól!

Augusztus eleje óta a színésznő újra filmet rendez. A Kölcsönlakás után most egy nagyszabású családi mese mozit visz vászonra. A gyártás kulisszatitkairól kérdeztük Dobó Katát.

Az El a kezekkel a papámtól felvételein a szokásosnál nagyobb stábbal, több helyszínen dolgozik, és a forgatás is hosszabb a megszokottnál. Mi jelentette eddig a legnagyobb kihívást?

Az, hogy tudjuk tartani az ütemet, és minden beleférjen egy napba, amit terveztünk. A gyerekekkel zajlott a legtöbb jelenet az első díszletünkben, a gyönyörű Martonvásári Brunszvik Kastély kertjében. A színészek mellett rengeteg statisztával dolgoztunk. 10 órát forgatunk naponta, de ebből csak 6 órát dolgozhatunk a gyerekekkel. Ráadásul egy forgatáson mindig adódik valamilyen váratlan esemény, mint például egy zápor, ami megnehezíti a logisztikát.

 

Láthatóan jól megtalálja a hangot a gyerekekkel – nyilván az ő esetükben még fontosabb, hogy jó hangulatban teljen a munka, mint a felnőtteknél. De ehhez egy kicsit anyukának, egy kicsit pszichológusnak is kell lenni. Mennyiben nehezebb vagy mennyiben más gyerekeket rendezni?

Minden film esetében nagyon fontos az emberi tényező, az empátia a következetesség, a közös hang megtalálása. A gyerekeknél annyi a különbség, hogy másképp kell őket instruálni, helyzetbe hozni. De szerencsére rendkívül tehetséges gyerekeket találtunk, így mindannyian – mi is, ők is – nagyon élvezzük a közös munkát. A Dorkát alakító Boritól egyenesen le vagyok nyűgözve. Az ő kisugárzása, bája viszi a vállán a filmet. Fontos, hogy a kis szereplők jól érezzék magukat, ez számukra egy nagy kaland. A gyerekek 6 órás munkaidejét nem úgy kell elképzelni, hogy folyamatosan dolgoznak, mivel nagyon sok a hosszú átállás. Ilyenkor is nagyon odafigyelünk rájuk, drámainstruktorok játszanak velük, és folyamatosan rendelkezésükre áll a büfé.

 

Úgy tűnik, elégedett az eddigiekkel.

Nemcsak elégedett, de nagyon boldog is vagyok. Igaz, hogy még csak az első hetek vannak mögöttünk, de a legnagyobb jeleneteket rögtön az elején vettük fel.

 

Olyan technikai eszköztárat használnok a filmhez, amilyet eddig egyetlen magyar filmhez sem használtak. Hogyan lehet erre felkészülni?

Van mellettem egy technikai rendező Gulyás Buda személyében, aki ezt a részét teljesen átvállalja. Ami a látványt illeti, az amerikai filmekkel kell felvennünk a versenyt, izgalmassá kell tennünk a jeleneteket – ezek a különleges technikai megoldások elsősorban a VFX (visual effects) és CGI (computer generated imagery) utómunkák során lesznek fontosak. Olyan látványvilágot szeretnénk teremteni, hogy a nézőknek leessen az álluk…

 

Mikor kezdett dolgozni a filmen, és milyen feladatok előzték meg a forgatást?

A rendező számára az előkészítés az egyik legfontosabb: nem tudsz 100%-os lenni, ha nincs a fejedben az egész film. Tavaly október óta dolgozom a filmen, rengeteget ötleteltünk Valcz Gábor látványtervezővel és Reich Dániel operatőrrel, össze kellett fésülni a fejekben élő különféle elképzeléseket, hiszen a valódi korhoz nem köthető mese beindította mindannyiunk fantáziáját, ugyanakkor sokan, sokféleképpen láttuk ezt az elképzelt múltat, amiből végül egy fantasztikus látványvilág született. Magát a forgatást rengeteg próba, táncpróba előzte meg és a zeneszámokat, Rakonczai Viktor szerzeményeit is előre felvettük a szereplőkkel.

 

A Megafilm jó néhány produkciójában láthattuk színésznőként – Ámbár Tanár úr, Csak szex és Más semmi, Hacktion, Fapad, Csak színház és más semmi, Egynyári Kaland, PappaPia. Mondhatjuk, hogy az együttműködés egy magasabb szintre lépett?

Nem véletlen, hogy sok Megafilm produkcióban játszottam, mindig nagyon jó volt a velük való együttműködés. Ezt a szép feladatot, amit rám bíztak, most úgy kell elvégeznem, hogy mindent, ami én vagyok – gondolatiságot, energiát, kreativitást – száz, sőt százötven százalékban bele kell tennem. 

 

A látványos helyszínek, díszletek, újszerű technikai és CGI megoldások mellett a különleges jelmezek is hozzájárulnak a film varázslatos látványvilágához. Mesélne arról, hogyan született a film rendkívül megkapó, kosztümös, mégis kortalan dizájnja?

Bárdosi Ibolya már sok filmben mutatta megelképesztő kreativitását és látásmódját, nagyon örülök, hogy vele dolgozhatok. Hosszas fejtörés és sok egyeztetés eredménye, hogy a színvilággal és a díszletekkel végül mindenki elégedett. Mindannyian örültünk, hogy a mese, mint műfaj nem kötötte meg a kezünket, megvalósíthattunk egy egészen új világot. Ugyanakkor nem volt kapaszkodónk, nekünk kellett mindent kitalálni.

 

Több hazai sztárt, első filmeseket és határon túl ismert színészt is láthatunk a főbb szerepekben. A castingba mennyire volt beleszólása?

Teljesen szabad kezet kaptam. Ahogy olvastam a forgatókönyvet, határozott elképzelésem alakult ki a szereplők megszemélyesítőit illetően. Viola szerepére például Pálmai Anna tökéletes választásnak bizonyult. Más szereplőkhöz, például Dorkához eleve olyan karaktert kerestem, amilyet alakít – cserfes, vidám, mindig mosolygó, energikus kislányt. Ez megkönnyíti a munkát mindkettőnk számára.

 

Abban, hogy elvállalta a gyerekekkel való munkát, volt annak szerepe, hogy ön is édesanya és tud bánni velük?

Attól, hogy van egy lányom, nem jelenti azt, hogy jobban boldogulnék ennyi gyerekkel. Óvónő például biztosan nem tudnék lenni (nevet), hiszen elképesztően nehéz feladat, leborulok az elkötelezettségük, szeretetük és türelmük előtt. De ha benne vagy egy helyzetben, meg kell tudnod oldani. Meg kellet találnom mindegyik gyerekhez a kulcsot. Bő egy hónappal a forgatás előtt már gyakran próbáltunk, összejártunk, ismerkedtünk egymással. Mire elkezdődött a forgatás, jól kialakult kapcsolatom volt minden kis szereplővel.

 

Mennyire veszi igénybe ez a munka, és hogyan piheni ki magát?

Mi tagadás, eléggé igénybe vesz, mivel a szabadnapok sem mind szabadok számomra. Gyakran ezekre a napokra is esik helyszínátvétel vagy színházi előadás. Havonta 8 előadásom van most is, ráadásul olyan darabokban, amelyek kivétel nélkül túl vannak már a 100. előadáson, de kimondottan jól esik színésznőként is létezni. A szabadnapok hiánya sem zavar, ha kialhatom magam; egy kiadós alvástól mindig helyre jövök. Ha pedig van egy kis szabadidőm, a legfontosabb, hogy azt a lányommal tölthessem. De azt is el kell mondanom, minden egyes nap hálát adok, hogy ilyen helyzetben vagyok, és hogy rendezhetek.

Fotó: Bara Szilvia

 

Megosztás