TÉNYEK, TRENDEK, TANULMÁNYOK...

Unalom a köbön

7038
Ilyen volt a 2014-es választási kampány kommunikáció szemmel.

A választások – oly sok mindenki más mellett – a kommunikációs szakmának is érdekes kihívást jelentenek. Mert bár nem lehet azt mondani, hogy minden kizárólag a választási kampányon múlik, egyrészt kiélezett helyzetben döntő tényező is lehet, másrészt akárhogyan is nézzük, egy szakmai versenynek is tekinthető ez az időszak – maximum kevesebb az induló, nincs shortlist, és az első díj megosztott a kommunikációs  szakemberek és a politikusok között. Jelen esetben azonban, talán éppen a kiélezettség hiánya miatt, az idei Award meglehetősen unalmasnak, ötlettelennek bizonyult. Általános helyzetkép.


Sokan támogatják, és nagyjából ugyanennyien támadják az elméletet, miszerint egy kommunikációs szakembernek mosóporként kell a politikusra tekinteni, vagyis ugyanúgy kell őt eladni a fogyasztó felé, mint egy terméket. Nem belemenve a pro és kontra érvekbe, annyi biztos, hogy nagyon nem mindegy, főként a választások előtt, hogy ki, mit, mikor és hogyan tálal. A mostani helyzet azért is érdekes, mert a közvélemény-kutatási adatok alapján az eredmény valamelyest borítékolható, már ami a Fidesz győzelmét illeti, a kérdés inkább a többi párt szereplésére vonatozhat (bár nagyjából ez is sejthető), így nagy meglepetések nem valószínű, hogy bárkit érnek majd. Kommunikációs szempontból azonban mindenképpen izgalmas a helyzet, hiszen ebben az esetben éppen az a kérdés, hogy kiélezetlenül, az eredményeknek már körvonalazottan a birtokában lévén, ki hogyan „oldja meg” a kommunikációt.



Idén ráadásul több változás is történt, mind a választási rendszerünkben, mind a választási kommunikáció szabályozásában. Először is egyfordulós választásunk lesz, az első a rendszerváltás óta, ami a kommunikációs puskapor egyszeri elsütését teszi csak lehetővé. Szintén változás, hogy kevesebb képviselő, 199 fő kerül a parlamentbe, ami azonban a kommunikáció szempontjából fontosabb, hogy az Alaptörvény tavalyi módosítása szerint a kereskedelmi és a közszolgálati televízióknak ingyen kell sugározniuk a választás alatt a politikai reklámokat. Mivel egyik kereskedelmi televízió sem élt a lehetőséggel, így ez a platform is szűkösebbé vált.

De hol maradt a kampány? Nézzük, mit is kaptunk látványban, üzenetekben, kreativitásban. A klasszikus kommunikáció terén a megszokott óriásplakátok a mosolygós képviselőarcok mellett sokat nem mutatattak, mindaz, ami a képi világból megmaradt bennünk, maximum a bohócos kampány, melynek híre még a The New York Timesig is eljutott, és még materializált formában is előbukkant az utcán. Maga a kommunikáció egyik legfőbb jellegzetessége az volt, hogy nem a programokról szólt, sokkal inkább egymásról, a kampányt a látványos elemek, markáns üzenetek helyett sokkal inkább különböző témák uralták, főként botrányos felütéssel, melyekkel a média és a közvélemény is sokat foglalkozott – az ilyen témák érdekesebbek, mint egy öltönyös politikus a plakáton vagy egy külpolitikai program …és az eszközök? A közösségi média, főleg a Facebook tarolása érdekes módon kevéssé volt érezhető, bár a fiatalabb közönségben népszerű vagy őket megcélzó pártoknál érezhető volt valami jelenlét. Orbán Viktor még az Instagrammon is feltűnt, de a közösségi média alkalmazása, mint szervezett kampányeszköz, nemigen történt meg. A mémgyárak sem használták ki teljes mértékben ezt a „potenciális mémekben gazdag időszakot”, ugyanúgy, mint ahogy kommunikációs eszközként a látványos elemeket is nélkülözte a kampány – kevesebb felvonulás, tömegmozgatás, markáns, már-már kultikussá váló mondatok, új jelképek jellemezték az elmúlt időszakot. A kampányidőszak alatt, bár az üzenetek felerősödnek, a külsőségek, a forma erős, markáns vonalat kap, ez viszont idén egy-két felvillanást leszámítva, például a Békemenet vagy a kormányváltó tüntetést, nem történt meg. Nemigen láttuk a politikusokat, mint magánembereket sem az újságok lapjain, ami egyes korábbi kampányokban erőteljes elemként jelent meg, és vita sem volt. Az utolsó héten kezdett valamelyest emlékeztetni mindaz, ami körülvesz bennünket, arra hogy kampány van. Csak egy szösszenet erejéig kitekintve a pártokra: a nagyobb pártok közül a Fidesz különösebb kommunikációs erőfeszítést nem tett, a Jobbik enyhébb hangvételre váltott, a Kormányváltás 2014 (amely először Összefogás 2014-ként működött) sem erőteljes, sem egységes képet nem tudott kommunikálni magáról, az LMP pedig szinte alig vált láthatóvá. Senki sem alkotott kiemelkedőt, és a szakma sem tud túl sok példát kiemelni ebből az időszakból, ha a politikai kommunikáció evolúcióját nézi.


Kommunikációs szempontból üres időszakon vagyunk túl. Kicsit olyan, mintha mindenki lefutotta volna a kötelező köröket, és ennyi. Minek energiát fektetni bele, minek kreatív, figyelemfelhívó eszközökben gondolkozni? Persze néhány kérdés azért még mindig érdekes: tényleg ennyi telik csak a kommunikációs szakemberektől vagy feleslegesnek tekintették a kreatív, figyelemfelhívó elemeket, mondván, ezen már nem múlik semmi? Illetve a feltűnő kommunikáció hiánya egyfajta újfajta kommunikáció?

Nagy szakmai kihívás, hogy megértessük az emberekkel, az általunk képviselt minőségi szint nagyon jó ér-érték aránnyal párosul.
Gondoljuk át, mivel tudunk hozzájárulni a körülöttünk lévő emberek boldogságához, és ennek megfelelően cselekedjünk a lehetőségeinken belül. Ha mindenki így tesz, sokkal jobb lesz a világ.
A szakdolgozatomat a Starbucks marketingkommunikációjából írtam. Két évvel később megcsörrent a telefonom, és egy hang azt mondta, hogy van egy szabad marketinges állás a márkánál.

Gucci reklámfilm

:)))

© 2000-2017 BTL.hu Telefon: 0620-9310-378 Hirek küldése